Elment a Vándor.

 

Elment. És vándorol tovább, keresve helyét, de már egy másik világban.

Hobó tanár úr volt, amikor megismertem. Rajongott a Hobo Blues Band együttesért. Nagy fekete szakáll, egy kislány, Eszter és egy nagylány, felesége Rusi volt mindene. Meg egy zöld Skoda 105.

Azután Nándi lett. Kolléga, egy igazi barát és nekem az is maradt és marad ezután is. Ekkor már engedte, hogy bepillantsak az életébe. És akkor éreztem először, hogy valami keres. Valamit, ami hiányzik Neki, de nagy szüksége van rá. De azt sohasem tudtam meg, hogy mi volt az, és hogy végül megtalálta-e azt a valamit. 

Kipróbálta a vadászatot, a szőlőművelést. Ekkor, még fiatalon nekifogtunk, hogy mi majd "holnapra megforgatjuk az egész ...", no nem a világot, csak a badacsonytomaji köves talajú kertet, hogy biztosan jó legyen a szőlő talaja.  Megforgattuk. De a bort már nem izleltük meg, Nándi tovább keresgélt.

Vegetariánus lett. A reformkonyha töltötte ki azt a bizonyos űrt egy ideig. Bennünket is igyekezett úgy 120 éves korunkig jó egészségben megőrizni. Azután már ezt is kiismerte más kellett. Sőt, vagy egy évtized múlva már a paleolit étrendet alkalmazta. 

De még most sem találta meg azt a valamit. Egy ideig kétségbe is esett, hogy már nem is fogja. De újra jött valami, ami talán az a bizonyos keresett dolog.

A zene szeretete, ami mindig is része volt felerősödött. Nagyon sok közösség kisebb-nagyobb összejövetelét tette gitáron és  furulyán játszva emlékezetessé. Neki köszönhetem -sőt a PÁGISZ akkori tantestülete is- hogy a Fonográftól Cipőn és Kiss Tiboron át a Szarka tetvérekig sok-sok zenei irányzatba kóstolhattunk bele.

De még ez sem volt elég. Énekelni is kezdett. Ebbéli tehetségét nem csak a PÁGISZ diákjai hallhatták "Nándi bácsitól" - 50 éves korától ez lett a megszólítása az elcsépelt tanár úr helyett- de számos komolyzenei rendezvény látogatói is, mivel tagjai sorába fogadta Őt a Győri Liszt Ferenc Kórus.

Eközben persze folyamatosan oktatta a PÁGISZ diákjait a villamos ismeretekre is.

És fényképezett. A PÁGISZ rendezvényen, és mindennapjaiban, a kórusban a természetben és mindenütt. Soha nem tanulta a fényképezést, soha nem komponálta a képeit, de mindig készültek olyanok, amelyek lenyűgöztek.

És még mindíg nem volt teljes az élete. Keresett egy lelki támaszt adó sportot, jött a Tai Chi. És ezt is 100 %-osan csinálta. Nem versenyszerűen, csak annyira amennyire szükségét érezte.

És még mindig hiányzott valami! Amit nem kapott meg, és a hiányát sem mondta soha, az talán az unoka volt. De Ő ezt is megoldotta. Végig követte egy kisfiú fejlődését a születésétől szinte napjainkig. És ezt is teljes erőbedobással.

És még mindig volt űr! Nyugdíjba ment 60 évesen. Persze ezt is Nándisan! Úgy fogta fel, élte meg a napokat, hogy ez egy egy olyan nyári szünet, amelynek soha nem lesz vége.

És még nem is volt vége. Hatvan éve tapasztalatával tett hitéről tanúbizonyságot. (Erről pedig Ferenc atya tehet tanúbizonyságot!) És ezt a maga szerény módján bárkinek örömmel elmondta, vagy csak átadott egy "bambuszkeresztet" Nagyon sok olyan találkozásunk volt, amikor nekem is adott, hogy legyen a családom minden tagjának.

De mindezek mellett volt energiája a saját honlapjának gondozására is. Ez a mai napig elérhető, és egy új oldalát mutatja meg Nándinak, a rovásírás szakértőjét! És ha már rovásírás akkor természetesen íjászat is.

Sajnos olyan dolgokkal is foglalkoznia kellett, amelyekkel nem akart. Több betegség is megtalálta, de mindegyiket tudta valamilyen fokon lelkileg kezelni. Ő itt csak ennyit tehetett. 

És talán ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. 

De mi már többet nem tudunk meg róla. 

Nándi továbbment.

Elment a Vándor....

 

Igazgató asszony soarai:

"Azokat az embereket, akiket a szívünkben zártunk, soha nem veszítjük el. Eltűnhet a hangjuk, az illatuk..., de amit tanultunk tőlük, azt soha nem veszítjük." (Silvia Nelli)


Kedves Kollégák,
szomorú szívvel írom soraim, bár megpróbálom mindig mosolygós alakját magam elé idézni és így elmondani, hogy ismét kevesebb lett a földi világ és gazdagabb az égi egy igazi egyéniséggel, egy különleges emberrel, aki sokoldalúságával, gyermekszeretetével, közösségi tudatával mindannyiunk példaképe lehet. Villamosmérnökként ének zenét tanított, ha arra volt szükség, gyönyörű rajzainak, táblaképeinek csodájára jártunk, de mosolyogva, valódi kíváncsisággal csodáltuk mikor tai chi vagy íjászati bemutatót tartott vagy éppen fényképeit mutatta vagy rovásmutatványt prezentált nekünk.

Jankovich Nándor ma reggel az örök hazába költözött. Az a különleges kapocs, ami a PÁGISZ-hoz kötötte kivételes, valódi szeretetről tanúskodik.

 Kedves Nándi! Drága Barátom! Isten Veled!

 Emléked tisztelettel és szeretettel őrizzük.

 "Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

(Jókai Mór)