István már sikeres vállalkozó volt - a '90-es évek még csak gyerekcipőben járó digitális világának egyik úttörője -, amikor a PÁGISZ  megkereste. Akkor még ritkaság számban ment, hogy egy középiskola országos szakmai tanulmányi versenyt szervezzen, ráadásul már a számítógép bevonásával. A "NYÁK-versenyt" ahogy egymás között neveztük kedvezően fogadta a szakma. Az ország minden részéről, de még a határon túlról (Románia, Szlovákia, Csehország, Szlovénia) is érkeztek versenyzők a névadónk, Pattantyús-Ábrahám Géza születésnapjára szervezett versnyre. Versenyfeladat készítésére és a megoldások elbírálására kapott felkérést. Több éven át látta el ezt a feladatot, amikor felmerült, hogy ennél is többet tehetne a szakma sikeréért.

István örömmel tett eleget a felkérésnek, és oktatóként, iskolavezetőként kapcsolódott be a munkába. A versenyszellem is tovább erősödött benne. Számos első helyezést értek el diákja a különböző országos szakmai versenyeken, amelyek közül talán a konstrukciós versenyekre volt a legbüszkébb.

Családjára volt még ennél is büszkébb! Neje, fia, lánya volt nála mindig az első helyen. Talán soha nem tudjuk meg miért vette el tőle fiát az élet. A tragédia nagyon megviselte, valami elszakadt, eltörött Istvánban is. Sok évbe telt, mire enyhült a fájdalom. Ekkor ismét az élet írta a forgatókönyvet, és megajándékozta Istvánt az Unokával! Ismét naposak lettek a napok, fényesek a színek, örömteliek az ünnepek.

A következő fordulat volt at utolső. A betegség Őt is legyőzte. Átigazolt a földi PÁGISZ-ból az égi csapatba.